Kezdőlap
Főoldal Történeteim Csak úgy Kritikáim Felirítkozás
Blog írója: Amy Richter
Blog nyitása: 2014 június 17.
Blog zárása:-
Design: Nagy Dorina

Májusi toplista

              Számomra a május abszolút a szélsőséges érzelmek hónapja volt- tipikusan az az egyik percben a felhők felett, a másikban meg az egyedül sírdogálsz időszak. Ráadásul nem tudom ki hogy van vele, de nekem elég sokszor van, hogy egy adott évszakról eszembe jut egy személy vagy akár egy élmény és ez elég sokszor visszatér (kellemes vagy kevésbé kellemes érzéseket hagyva maga után).  A hónap nagy része viszont arról szólt számomra, hogy megtanuljak a következő tumblis közhelyekkel együtt élni ( és ezáltal összetörjem a picit idealista szívem):

„Ha nem töri össze a szíved ez az érzés, akkor az nem is szerelem”

„Már nem hagyom, hogy ide-oda lökdössenek. Megtanultam, hogy nem lehetek mindig boldog. Egyszerűen csak elfogadtam a valóságot.”

„A megjegyzések NAGYON megmaradnak egy ember emlékezetében.”

És végül egy párbeszéd:

„- Bocsánat
-….
-  Bocsánatot kértem.
- Fogj meg egy tányért.
- Miért?
- Csak tedd amit mondtam.
- Igen?
- Megvan?
- Igen.
- Most dobd le a földre.
- Kész.
- Eltört?
- El.
- Most kérj tőle bocsánatot.
- Bocsánat.
- Mit látsz? Olyan lett, mint amilyen volt, mielőtt összetörted?
- Nem.
- Látod? Tőlem sem várhatod hogy egy bocsánatkéréstől rendbe jöjjek.
- Én… Sajnálom.
- Én is.”

                És akkor, ha már ilyen szépen megadtuk az alaphangulatot, akkor jöjjenek a zenék.

Christina Aguilera- Say Something (I’m giving up on you)



„Say something, I’m giving up on you 

I’m sorry that I couldn’t get to you”


Adele- Hello (Leroy Sanchez)



„I must have called a thousand times

To tell you I’m sorry for everything that I’ve done

But when I call you never seem to be home”

Vad Fruttik- Nekem senkim sincsen


„Részeg vagyok, nem is tudom

Mire jó, ha jó ez

Ha az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön”

„Fáj a fejem, a szívem túl nagy

És nem tudom, nem tudom hol vagy

Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen”


30y- Csönded vagyok


„E szó jó, csönd vagyok, csönded vagyok

Ha rám így kedved van, maradhatok

Ülhetsz, csak tűrve, hogy dal nem dícsér,
Se jel, se láng:
 Csak csönd, mely égig ér”


Kispál és a Borz- Földtörténet



„Annyira kemény, annyira látványos

Csatáink voltak, hát hogy lesz most”


30y- Azt hittem érdemes



„Azt hittem érdemes meghalni csak azér’

Hogy egy dalt eljátsszak, és hogyha a babér

A fejemre kerül vagy a nagyobb  nyakamba
Vagy hogyha még nagyobb hullahoppozgatva

Sétáljak benne végig majd a főúton

Az autók tülkölnek, én meg csak hogy tudom

Rossz helyen sétálok, de járdán nem férek el
Mer’ az én koszorúm nagy helyet követel”


Melanie Martinez- Cry baby



„They call you cry baby,

 Cry baby

But you don’t fucking care
Cry baby, cry baby
So you laugh through your tears”

„You’re all on your own and

You lost all your friends

You told yourself that 
It’s not you, It’s them”


Melanie Martinez- Dollhouse


„Everyone thinks that we’re perfect

Please don’t let them look through the curtains”


Melanie Martinez- Mad Hatter


„Baby, I’m mad”
„The normal, they make me afraid”

Bring Me The Horizon- Follow Me



Ez a dal azért lett rövid idő alatt a kedvencem, mert a már úgymond elvakult szerelemről szól: nem arról beszélek, amikor még nem is ismered a másikat, csak úgy érzed, átúsznád érte az óceánt. Hanem inkább arra a szerelemre gondolok, ami már régóta tart és elvakultan követjük a másikat, akármit is tegyen, akárhova is menjen. A szövegben ezt erősítik a következők: ,, You can drag me through hell [...] I will follow you cause I'm under your spell/ And you can throw me to the flames/ I will follow you..." Tehát: Keresztül rángathatsz a poklon, [...] követni foglak, mert a bűbájod alatt állok/ A lángok közé vethetsz/ Követni foglak" 
De a szövegből kiderül, hogy itt nem arról a mézes- mázos csöpögős romantikáról van szó. Az első versszakban: ,, My head is haunting me and my heart feels like a ghost" Minden bizonnyal nem így fejezték ki volna magukat, tehát ,,A gondolataim kísértenek, és a szívem olyan, mint egy szellem" Valamint: ,, So dig two graves cause when you die/ I swear I'll be leaving by your side", vagyis ,,Áss két sírt, ha meghalsz/ Esküszöm, melletted leszek majd" Nem hinném, hogy ha a vattacukros, ragacsos szerelemről lenne szó, felhozták volna a halált, a sírt. Itt is megjelenik az, hogy a 'lírai én' mindenhová követné kedvesét. Ugyanakkor elvárja, hogy az biztosítsa érzéseiről: ,,Promise me you'll never leave my side" (Ígérd meg, hogy soha sem hagysz el), vagy ,,Come sink into me and let me breath you in" (Gyere, merülj el bennem és engedd hogy belélegezzelek). 


„Cross your heart and hope to die

Promise me you’ll never leave my side”


„So you can drag me through hell
If it meant I could hold your hand

I will follow you cause I’m under your spell
And you can throw me to the flames
I will follow you, I will follow you ”


„Come sink into me and let me breath you in
I’ll be your gravity, you be my oxygen

So dig two graves cause when you die
 
I swear I’ll be leaving by your side"

Felkérhetnélek egy táncra?

Egyedül ácsorogni egy hatalmas bálterem szélén karácsonykor nem épp az a dolog, amire a legjobban vágytam. De tekintve hogy én vagyok Jessica Brian, és a szüleim a város leggazdagabb emberei, muszáj végigszenvednem ezt az egészet, mosolyogva, illedelmesen. Mintha örülnék neki. 
De még egy szempontból egész érdekes ez a bál. Most már nem úgy állok hozzá, ahogy régen. Most már tudom, hogy van itt néhány olyan fiú, aki szeretne közelebbről is megismerni. Értitek. Csak az összes olyan jellegtelen számomra. Vagy helyes, de öntelt, és tudálékos, vagy zacskót kéne húzni a fejére, és nem mutatkoznék vele semmilyen körülmények közt a nyílt utcán. Akad akinek semmi pénze sincs, ő nyilván kiesik. Ettől függetlenül nem tartom magam kényesnek, csak vannak bizonyos igényeim. Legyen ápolt, illedelmes, gazdag, helyes, művelt, okos, és tudjon szórakoztatni. Ezek nem nagy elvárások, igaz?
De mégis, ahogy végignézek a termen... Annak a srácnak hülyén áll az öltöny, az tiszta szakadtan néz ki. Az helyes, de az összes csajnak tette már a szépet. Az sokat nevet, biztosan jófej. De rám sem néz. 
Ahogy a szemem a táncolókat pásztázza, keresi a neki megfelelőt, és becsmérli a lányokat (az csúnya, annak nagy a feneke, az meg ott túl kövér), egyszeriben megakad egy fiún a tekintetem. Pislogok párat, hogy biztosítsam magam afelől, hogy ez nem csak egy álom. Igazság szerint nem épp egy kifejezetten helyes srác... Hanem olyan, mintha egy istent látnék magam előtt. A bárpultnál áll, épp iszik valamit, és merően néz engem. Zavar a tekintete, mintha várna tőlem valamit. Közben pár nő igyekszik felhívni magára a figyelmet a közelében: feltűnően közel állnak hozzá, időnként kérdeznek tőle valamit, amire mindig a hűvös tekintete és egy rövid, azt hiszem, elutasító felelet a válasz. Miután kiitta a poharában levő ital utolsó cseppjeit is, még mindig engem figyelt.


 Határozott, de ugyanakkor kényelmesen lassú mozdulatokkal közeledett felém, én pedig zavaromban annyira elpirultam, hogy teljesen paradicsom-fejem lehetett mire ideért. Ahogy megszólalt, mintha az ég mennydörgött volna. Zavaróan mély hangja volt, nem az a kellemesen dörmögős, hanem az a durva, természetellenes hangzású. 
-Szervusz, kedves. 
-Szép estét, Uram- vágtam rá zavaromban, olyan gyorsan, hogy köszönni sem tudott rendesen. Erre aztán még jobban elszégyelltem magam. Éreztem, ahogy lángol az arcom, és azt is éreztem, hogy a bálon jelenlévő hölgyek fele most engem vizslat. Szinte hallottam, ahogy azt gondolják: "Vajon mit akar ettől a kislánytól?"
Még jobban megijedtem, amikor nem szólt semmit, csak csendben méregette az arcomat, a vonásaimat. A zene hangos volt, ugyanakkor szinte nem is hallottam. Csak rá figyeltem, a gyönyörű arcára, a szájára íveire, vonalaira, és a hajára, amely hanyag eleganciát sugárzott. Fogalmam sincs, hány percig néztük egymást csendben, és hányszor találkozott össze véletlenül a tekintetünk. Olyan voltam, mint egy kiscica, aki a gombolyaggal játszadozik: egyszer közel engedi magához, másszor finoman eltaszítja, csak hogy megint elvegye, amit szeretne.
-Felkérhetnélek egy utolsó táncra?- döntötte oldalra a fejét.
-Igen- mondtam gondolkodás nélkül. Okulva előző hibámból, lassan és szépen ejtettem ki a szavakat, minden hangra figyeltem.
Ahogy átkarolt, és kellemesen közel tartott magától, kínosan is éreztem magam, de valamiféle megnyugvás is hatalmába kerített. Hirtelen nagyon szórakozott lettem. Ahogy végignéztem a termen, arra gondoltam, hogy ez az egész csak egy játék, az emberek pedig a bábuk. Bár mindenki saját magát irányítja, nincsenek győztesek vagy vesztesek. A játék lényege nem ez, hanem hogy mindenki tanuljon a játszmákból, és építgesse a saját tudását. Segítsen másoknak, de élje a saját életét.
-Tudom én, hogy butaság ilyesfélét kérni egy embertől, de légy türelemmel.
-Én türelmes vagyok, Uram. Örökké türelmes leszek.
-Emberi butaság. Az idő az, mi örök s valós. S az idő múlásával ti emberek elfelejtitek kik is vagytok, s miért, honnan valók vagytok. Ha tudtátok egyáltalán.
-Te nem vagy ember?- néztem rá szarkasztikus mosollyal.
-Egy szóval sem mondtam, hogy ember vagyok.- úgy vigyorgott rám, mint az az ember, akinek a szemébe hazudtak, de ő pontosan tudja az igazságot. 
-Ha nem az, akkor micsoda?
-Tudod mit, kedves? Inkább megmutatom, mintsem hogy szavakká formáljam. 
Megragadta a kezem, de nem erősen, csak úgy, hogy ne tudjak mozdulni. A bálterem ajtaja felé húzott, aztán ki, az egyik raktárszobához. Meglepődtem, hogy ilyen könnyen tájékozódik nálunk. 
-Én a Halál vagyok, kedves. Azért jöttem, hogy elvigyelek.
A mély csendet feltörő kacajom zavarta meg. 
-Rendben, persze. Miért játszik velem, Uram?
-Nem játszok-ingatta a fejét.- Csak kegyed hibája lehet, ha nem hiszi el nekem. Pedig ha tudná... 
-Akkor mondja el- ültem le az egyik szék karfájára. Amíg ő beszélt, addig én egy kis csokor száradt virággal foglaltam el magam.




-Úgy beszél, mintha őrült lennék.
-Mert ezt gondolom.
-Mert kis butus.Tudja, már rég megtehettem volna, rég elvihettem volna, ahelyett, hogy gyerekes játszmákba bonyolódok magácskával. Ugyan a parancs nem tőlem származik, de nekem kell teljesítenem a rám rótt feladatot.
Az órájára pillantott, aztán nagyot sóhajtva engedte le a kezét.
-Jessica....
-Igen?-szorult össze a gyomrom. Fura volt, ahogy kimondta a nevem, és ekkor ébredtem rá, hogy fogalmam sincs, őt hogy hívják.
-Ez nem lényeges.
-Mi nem lényeges?
-Amire gondolt. A nevem. Igazság szerint nem hívnak sehogy.
-Micsoda?-néztem rá meredten- Maga hallja a gondolataim?
-Igen-forgatta a szemét- érdekes is lenne, kisasszony, ha a Halál angyala nem tudná, min töri épp a fejét.
-Ó.
Hosszú hallgatás után jött közelebb hozzám. Elém állt, mutatóujjával simogatta az arcom, aztán az állam vonalát.
-Maga gyönyörű.- nem mondtam erre semmit, mivel úgyis tisztában van vele, hogy azt gondolom, ő sokkal szebb nálam. Mivel nem szóltam semmit, folytatta.-Most azon töröm a fejem épp, hogy az emberi elme képes-e évekkel ezelőtti emlékeket is felidézni, vagy sem. Nos... talán még rémlik, ahogy a kis nyolc éves Jessi beleesett nyaraláskor a mély tóba, és egy idegen férfi mentette meg az életét. És vajon arra emlékszik, hogy miért esett bele, és hogy hogyan jött ki a vízből? Nem, biztosan nem. Szeretnéd, kedves, ha feltárnám előtted az igazságot? Hallani akarod?
Nem szóltam semmit, de majdnem elsírtam magam. Szám pengevékonnyá vált hirtelen, és remegtem a dühtől. Úgy éreztem, meztelenül ülök előtte, pedig ez nyilván nem így volt.
- A hallgatás beleegyezés, kisasszony.
Megsimogatta a hajam, aztán az arcom, amire elkezdtem hüppögni. Egyszerre utáltam és imádtam ezt a valamit. A Halál angyalát.
-Én mentettelek meg- suttogta, nagyon közel hajolva. Szája kaján mosolyra húzódott a következő pillanatban- De én is löktelek bele a vízbe.
-Micsoda?-hördültem fel. Azonban nem adott időt további méltatlankodásra.
-Már akkor láttam, hogy milyen elképesztő teremtés vagy, kedves. De a dolgom az volt, hogy végezzek veled. Amikor zuhantál lefelé, ahogy sikítottál, pedig nem hallotta senki, elgondolkoztam egy pillanatra. Annyi ember elveszik nyomtalanul, még kisgyerekként, és nem tudjuk, pontosabban senki sem tudja, hogy mi lenne belőle, ha még élhetett volna. Én pedig tudni akartam. Megmentettelek, az utolsó pillanatban döntöttem küldetésem ellen. Miattam vagy még itt, és nem a túlvilágon, kedves. Tudom, mire gondolsz, tudom. Elküldtek megint érted az égiek, Jessica. Most már mindenképp menned kellene. Hogy miért? Nos, ezt én sem tudom, ezt senki sem tudja, csak az égiek.
Szünetet tartott mondandójában. Mélyen a szemembe nézett, és letörölt arcomról egy kósza könnycseppet.
-Még így is gyönyörű vagy, Jessica. 
Kezét ökölbe szorította, úgy beszélt tovább.
-Nem tudok tovább várni. Az angyalok örökké élnek, de mi értelme van ennek egyedül? Főképp mert engem hisznek az egyik leggonoszabbnak. Pedig aztán semmi okuk sincs rá... Olyan vagyok, mint egy szerencsétlen alkalmazott, akire mindig a piszkos munka jut. Nem is szereztem még egyetlen nőt sem, mert amelyikkel találkozok, azt rendszerint meg kell, hogy öljem. Jaj, kedves. 
Gyengéden, de mégis határozottan húzott fel maga elé. A mellkasára szegeztem a szemeim, előre. Nem akartam ránézni, és nem is tudtam rá figyelni. Csak az kattogott végig a fejemben, hogy ma vége lesz mindennek. Ma eltávozom, és nem leszek többé. Itt és most, a végéhez ér minden. Tudom, hülyeségnek tűnik az egész, de valahogy hittem neki. A földöntúli szépsége, és ahogy beszél... Te jó ég! A kisugárzása, az önbizalma, az elszántsága, a magabiztossága. 
Az adrenalin olyan mértékben szétáradt a testemben, hogy a szívem óriásiakat dobbant, valósággal ki akart ugrani a helyéről. Ugyanakkor egyre jobban meg is nyugodtam: nincs mi miatt izgulnom. 
A Halál angyala, kinek nincs neve, megint elkezdett beszélni. Fogalmam sem volt, hogy mit. Csak mondta, én pedig hallgattam, és egyre inkább elálmosodtam. Rádöltem a mellkasára, kezeimet összekulcsoltam a vállán. Aztán már csak ő tartott szinte. Elgyengültem. Beszélt, mormogott tovább az érdes, durva hangján, miközben álomba ringatott engem. Akkor már tudtam, hogy nem kelek fel többé, de boldog voltam, azt hiszem. Itthagyom a puccos kastélyt, az álszent családom, akiknek a pénz körül forog az életük, és akiket már jó ideje tulajdonképpen nem is láttam. 

***

Bolyongok.
A sivár öröklét minden napja szenvedés.
Üres vagyok. Érzelmektől mentes. 
Nem emlékszem a múltamra.
Nincs jelenem.
A jövő pedig ugyanazt a komor egyhangúsáhot sugallja, köpi felém.
Nem ismerem őt sem.
Azt, aki idehozott. Ebbe a szürkeségbe, ebbe a steril környezetbe.
De minden éjjel, amikor eljön értem, boldog vagyok vele. Amikor minden nap, megint belém szeret újra és rám talál. Magához húz, és a fülembe súgja, hogy szeret. Aztán elmegy. 
Nem ismerem a bensőjét. És ettől függetlenül szeretem.
Talán ez csak az angyalok kiváltsága.
Érzelemmentesen szeretni, egy ismeretlent. 
Tudom, hogy lehetségtelenül hangzik. 









A goth, és néhány változata

Sok keresgélés után is csak minimális mennyiségű anyagot sikerült találnom az ún. pasztelgótokról. (Írják egyébként sokféleképpen, pastelgoth-nak, pasztell goth-nak, stb. de a szó jelentése: gót utánzat. Vajon miért...) 
Ha eredeti tervem szerint csak simán róluk írnék, valószínűleg két mondat lenne az egész, de mivel a kutakodás során más elképesztő stílusokat is találtam, úgy gondolom, egybe veszem ezeket, és összefoglalóan beszélek róluk.

Fairy Goth 



Jellemző kinézetük: hosszú köntös, bot/ sétapálca, kiengedett, hosszú haj, rajta korona vagy hajcsat. (Gondolok itt mondjuk fekete rózsásra) 
Jellemező hajszín a fekete, de előfordulhat még a fehér, és a vörös is. 
Smink: sápadt, fehér arc, füstös szemek (férfiaknál is) 
Ékszerek/kiegészítők: egzotikus, köves gyűrűk, nyakláncok, és két pár szárny. 
Hozzád illik a stílus, ha szereted...
... a tündéreket, természetesen
... a sötét, komor, morbid dolgokat
... a fantasyt és a mágiát
... a szerepjátékelemeket
... a botokat/ sétapálcákat
... a romantikát, a természetet
... a dallamos zenéket ( nem kell popra gondolni, a melodeath pl ilyen)


Medieval Goth 





Jellemző kinézetük: hosszú ruhák, szoknyák, hosszú ujjú/fűzős ingek, bakancsok, lakkcipők, köpenyek.
Smink: a szem erősen kihangsúlyozva, sápadt/ fehér arc
Ékszerek, kiegészítők: esetleg kardok, sétabotok, férfiaknál régi, láncos órák, nőknél esernyők, hosszú nyakláncok
Hozzád illik a stílus, ha szereted...
... a reneszánsz dolgokat
.... a szerepjátékot
.... a fantasyt, a mágiát
... a hosszú szoknyákat, a fűzőket
... a "népzenét" (elsősorban folk metal-ra gondoljunk)
... misztikus lényeket



Pastel Goth




Jellemző kinézetük: fekete, überlányos ruhák, keresztekkel, masnikkal, macskákkal, szegecsekkel, csipkés betétekkel
Smink: fekete rúzs, a szemek is legyenek hangsúlyosak
Ékszerek, kiegészítők: ezen van a hangsúly, minden mennyiségben, próbálj annyit magadra zsúfolni, amennyit tudsz. Színesek legyenek, aranyosak, cicásak, keresztesek, szegecsesek, masnisak, pasztell/ lila/ rózsaszín színűek.
Hozzád illik a stílus, ha szereted a...
... világosabb színeket is
... gondolatot, hogy te is kitűnj a tömegből
... ugyanakkor aranyos legyél, és lányos
... tehát cuki és 'morbid' egyszerre


Ha meg szeretnél ismerkedni a goth-ok zenéjével, ITT és ITT találsz bandákat.

Nos, azt hiszem, ennyi lett volna, amit mindenképp el szerettem volna mondani. Remélem tetszettek a bemutatott stílusok, és hogy mindenki megtalálja idővel a neki megfelelőt!